Az épület és a nyírfaerdő mellet továbbsétálva, egy kis tisztáshoz érkezünk. Közben az út baloldalán egy égeres- nyíres vegetációt láthatunk. Tavasszal a patakparton egy szinte összefüggő fehér virágszőnyeget figyelhetünk meg, amelyet a tőzike (Leucojum vernum) több ezer példánya alkot. A nyírfák alatt a szintén védett hóvirágok (Galanthus nivalis) és kárpáti sáfrányok (Crocus heuffelianus) bújnak ki egyesével, amint olvadni kezd a hó.
Egyenesen haladva közvetlenül előttünk teljes pompájában az óriás hegyi mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum) magasodik. Ez a növény a világ egyik legmagasabb és egyben legnagyobb tömegű növénye is. A világon a legmagasabb példány belőle 83 méter, a legidősebb példány pedig 3500 éves. A jégkorszak előtt még jószerével az egész északi féltekét borították erdőikkel. A hegyi mamutfenyő Sierra Nevada hegységeinek erdeiben él és az összes természetes populáció védelem alatt áll.
A Nyíregyházi Botanikus Kertbe a magokat a főiskola emeritus Rektora, Dr. Balogh Árpád hozta. Most már két, tíz méternél is magasabb példányai láthatók. A zöld óriástól néhány méterre látható testvére a vörös kérgéről könnyen megismerhető, parti, örökzöld vagy vöröstörzsű mamutfenyő (Sequoia sempervirens). Hazájában az Egyesült Államokban a legmagasabb példánya 112 méter magas és vannak 2000 évnél idősebb példányok is. Sajnos jóval érzékenyebb, mint társa, a téli fagyokat, éghajlatunkat rosszabbul tűri. Hiába a gondos téli takarás, hajtásai néha elfagynak.
A mamutfenyők mögött, a tó mellett tornyosulnak a mocsárciprusok (Taxodium distichum) a talajfelszín fölé törő légzőgyökereikkel.
